A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál idén Joanna Concejo – Szeretni a csöndet című kiállításával és az alkotóval való személyes találkozás lehetőségével nyílt meg. A szervezők fókuszválasztása kifejezetten örvendetes. Concejo munkái ugyanis nem nevezhetők egyértelműen gyermekkönyv illusztrációknak. A történetek üzenete, az illusztrációk melankólikus, érzelemdús volta és az azokban megjelenő szimbólumvilág minimum vegyes célközönséget feltételeznek. A választás rávilágít, hogy az illusztrációknak igenis van helyük a felnőtt közönségnek szánt könyvekben még ma is, amikor ennek a korosztálynak szóló szépirodalmi művek többsége esetében legfeljebb a borítókon találkozhatunk illusztrátori munkákkal.
A május 7-én tartott ünnepélyes nyitóprogramon Révész Emese művészettörténész beszélgetett telt ház előtt a lengyel származású, Franciaországban élő elismert illusztrátorral. Concejo mesélt gyermekkorának meghatározó helyszíneiről, a gyermeki képzeletből és családi élményekből fakadó inspirációiról. Képein hangsúlyosan van jelen a természet, a kis lengyel falut körülvevő erdő emlékéből fakadó táj. Egyúttal a közép-európai társadalom, életmód, miliő is felismerhetően köszön vissza. Az irodalmi Nobel-díjas Olga Tokarczukkal közös munkájában Az elveszett lélekben a kávézó berendezése, a fal burkolata, vagy másutt a vonat ablaka, a szobaberendezések és a karakterek a régiónkban felnőtt generáció számára ismerősek, a kollektív emlékezet részei. A képek úgy idézik meg hitelesen a kor és a hely szellemét, hogy mentesek a kliséktől, a „szájbarágós” retro látványelemektől. Finom, csendesen szürke vonalakkal ér el a kortársak lelkéig.
Concejo az alkotási folyamatról elmondta, a képek lassan formálódnak benne, nem kész koncepciókkal vág neki egy-egy munkának. Még akkor sincs a fejében előre elképzelt kép, ha a könyvet nemcsak illusztrálja, de írja is. A folyamatban fontos szerepe van számára a kézi rajznak, a lassú, elmélyült alkotásnak. Noha tanulta a digitális eszközök használatát is, azokat nem alkalmazza. Megfogalmazása szerint szüksége van a kéz mozdulatára a gondolkodáshoz. Az alkotásban további inspiráció számára maga a hordozó felület. Szeret régi papírdarabokat, plakátok hátsó oldalát, gyűrött füzetlapokat használni. Ezek az anyagok emlékek hordozói. Szükségesnek tartja a textúrát, a kéz mozdulatát, a hiba lehetőségét. Ebben a folyamatban nincs helye számára a digitális eszközöknek.
Révész Emese kérdései nyomán a közönség bepillantást nyerhetett az illusztrátori szakma nehézségeibe is, az alkotói lét bizonytalanságába, egy-egy könyv megszületéséig vezető rögös út állomásaiba a kiadókereséstől az alkotótársakkal való együttműködés kihívásain át. Mindemellett a végső konklúzió, hogy mindez megéri, ha hisz az ember abban, hogy amit csinál, azzal értéket teremt és közvetít. A Szekeres Nikoletta kurátor által összeállított kiállítás egyértelműen bizonyítja, hogy megérte az a kitartás, mellyel Concejo ragaszkodott saját stílusához. Nem hagyta a jószándékú tanácsok sűrűjében sem eltéríteni magát attól az egyedi vizuális világtól, mely munkáit jellemzi. Finom vonalai megállására, gondolkodásra és nyugodt figyelemre, elmélyülésre késztetnek. Nem kis teljesítmény ez ma, amikor annyi vibráló, színpompás és csillogó vizuális inger vonja el figyelmünket a lényegről.
A kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 31-ig tekinthető meg.
A cikket a Papageno.hu 2025. május 23-án publikálta.
